Tehát, ott tartottam, hogy szombat este épségben megérkeztünk.
Ennek örömére, a délben vásárolt söröcske-borocska mellett megbeszéltük, hogy a hazafele úton megkerüljük a Fertő tavat, hu-at-sk vonalon, és Komáromig a szlovák oldalon tépünk Budapest felé. Bár azt megjegyezném, hogy a pilóták szíve inkább a hegyekbe, nyugat felé húzott vissza... :)
Másnap elég korán keltünk, mert a házibácsinak megígértük, hogy legkésőbb 11-ig elhagyjuk a szállást. Ez a szomorú idő ellenére sikerült, délben már a szokásos helyen majszolta mindenki a Leberkässemmeljét. Szemerkélő esőben...
Időkép alapján (most csatolni akartam egy archív térképet az idokep.hu-ról, de már csak regisztráltaknak érhető el. nahát.) az ország északi felén esett. Végig. A szlovák-magyar határ mentén. SaLYnos...
Fájó szívvel lemondtunk a fertő tavi körutunkról (yesss! hypothetical hi5), és arra jutottunk, hogy esetleg elindulhatnánk nyugat felé, és ha elértük a hegyeket, elindulunk délre. Mert az talán jó lesz nekünk.
Kópházánál el is hagytuk kishazánkat. Szuper minőségű utak, nulla forgalom, közepes szél, eső néha szemerkélt, néha elállt. Egy kisebb faluban felvettük az esőcuccokat, mikor beértünk egy nagyobb felhő alá.
Esőt nem kaptunk, de az idő egyre szebbre fordult. Oberpullendorfnál már határozott napsütésben nevettem fel a várostáblán feltüntetett magyar településnév láttán: Felsőpulya. Őrület :)
Ezután nagyon szép vidékre keveredtünk, megelőztünk egy magyar rendszámos Swiftet, és 2km-rel odébb kiálltunk egy pihenőbe. Mert szép vidéknek tűnt. Elindultam ezen a lépcsőn felfele:
Mikor felértem, és lenéztem a völgy irányába ezt láttam :)
Tetszetős volt. Tetszetős.
Épp a motorkákról pakolásztunk lefele, mikor a magyar Swift utolért, és a sofőrrel beszédbe elegyedtünk. Kedves embernek tűnt, motoros. Egy 30 éves Honda CX 500-asa van. Sokat mesélt róla, például a motorját a németek fostrágyapumpának hívják, mert annyira igénytelen, hogy bármilyen szivattyúra szerelve, éveken keresztül derekasan helytáll. Kaptunk egy szálláskontaktot, aztán tovább indultak.
Ebbe az irányba:
Ja, és innen jöttünk :)
Motorok :) :)
Egy kis láncolajozás után továbbgurultunk. Sok minden már nem történt velünk az osztrák oldalon. Tankoltunk egy OMV kútnál, ami meglepő volt, hogy a benzinkutas echte ungarische junge volt. Itt már tényleg nagyon közel voltunk a határhoz.
Megbeszéltük, hogy megnézzük a jáki templomot, mert 75%-ban még nem láttuk. Odafele egy sasmadár majdnem leszedte útitársainkat a motorkájukról. Rémületes látvány volt hátulról nézni. De tényleg.
Mire odaértünk, a reggelire már senki sem emlékezett, így beültünk egy helyi pizzériába. Egy pár kategóriával az előző napi alatt volt. Kedves, kis családi vállalkozás, 8 féle pizzával, szolid italkínálattal, talán ennyi elég is lesz róluk... :)
Ettünk, ittunk, aztán becsekkoltunk a templomba... nagyon szééééép, és nagy is! És egészben is van! Sőt! Átszállás nélkül még Volán busszal sem lehet Budapestről megközelíteni! Bleee :)
A képen 2 turista és egy láda muskátli nem rejtőzött el :)
A hátulja kicsit meg van támasztva, de legalább ott is van fala, ugye...
Odabent nagyon okosan, és zöld módon oldották meg a világítást. 100 forintért 4 percnyi világítást kapunk. Egyébként csak az ablakokon beszűrődő fényben tudunk Quake-ezni nézelődni. Érdemes. Tényleg szép.
Miután meguntuk magunkat odabent, még egyszer körülnéztünk odakint. Elég látványosan, és egyben érdekesen van díszítve a külseje. Mindenféle speciális szörnyek, és űrlények lesnek ránk. Jópofa :)
Ja, az jutott még eszembe, hogy a j betű mennyivel előrébb van már az ABC-ben, mint a zs, nem? Durva... :)
Jákról viszonylag könnyen kikeveredtünk a 8-as főútra, ahol belebotlottunk egy horrorbuszba... Lakott területen belül, kb 100-zal előzgetett mindenféle autókat, a szembejövőkre a frászt hozva. Mi ezt persze csak távolról láttuk, mivel mi a településtábláknál lelassítottunk, vele ellentétben...
Egyszer valahogy mögé keveredtünk, és jelezte, hogy örülne ha megelőznénk...
Elmentünk mellette, és abban a pillanatban leszakadt az ég... Nem vészesen, de az út azonnal elázott. Mi ugye visszábbvettünk a tempóból, de a félszemű horrorbusz ott loholt a rendszámtáblavilágításomtól pár centire... Féltem... Na jó nem, de már épp majdnem...
Aztán egy nagyon pici kútnál tankoltunk, öltöztünk, és zúztunk tovább.
Következő és egyben utolsó megálló Veszprém és Várpalota között volt.
Tankoltunk, telefon, tea és távé... aztán onnan megállás nélkül hazajöttünk.
Este 11 körül már a motort a garázsban hagyva hazaértem. Azért eléggé elfáradtunk. Összesen talán 852km-t tettünk meg. De jó volt, nagyon :)
Ja, a vasárnapi hazaút. Nagyjából. Az osztrák rész nagyon nem biztos... :)
